Kosztolányi Dezső: Édes Anna

1926

Szereplők:

Kun Béla, népbiztos

Patz Károly József, adóhivatalnok

Vizy Kornél, miniszteri jogtanácsos,  később helyettes államtitkár

Katica, Vizyék korábbi cselédje

Ficsor, házmester

Vizyné Angyal Angéla

Druma Szilárd, ügyvéd

Drumáné

Etel, Moviszterék cselédje

Moviszter Miklós, orvos

Kulhanek Stefánia, Drumáék cselédje

Ficsorné

Cifkáné, Bartosné sógora

Bartos, szemlész

Édes Anna, cseléd

Bartos András, Bartosék egyik fia

Moviszterné

Tatár Gábor, tanácsnok

Viatorisz, fűszeres

Tatárné

Patikárius János, banktisztviselő, később      szénkereskedő

Elekes József, banktisztviselő

Tatár Ilonka, Tatárék egyik lánya

Tatár Margitka, Tatárék másik lánya

Báthory Árpád, kéményseprő

Töttösi Dániel, banktisztviselő

Indali István, banktisztviselő

Gallovich, banktisztviselő

Piskeli Józsefné Ilona, utcalány

Szűcs Antal, rendőr őrmester

Patikárius Ferenc, földbirtokos

Vizy Etelka, cigarettaárus

Édes István, földműves

Wildné

Kosztolányi Dezső, hírlapíró

Történet:

Kun Béla elrepül

1919. július 31-ét írtak. A proletárdiktatúra megbukott. A népbiztos, Kun Béla ékszerekkel és süteményekkel jól megrakott repülőgépén menekült az országból.

A méltóságos úr, az elvtárs és a méltóságos asszony

Krisztinavárosban, az Attila utca 238. számú házban Vizy Kornél miniszteri jogtanácsos boldogan olvasta a legfrissebb híreket. Már régóta várta a vörösök bukását. Katicát, a cselédjüket hívatta, hogy reteszelje el az ablakokat. Közben Ficsor házmester érkezett, akiről köztudott, hogy nagy kommunista. Most persze igyekezett Vizyék kedvében járni, azért jött, hogy megjavítsa régen elromlott csengőjüket. A szerelés alatt belépett Vizyné, aki első felindulásában el akarta zavarni a kelletlen vendéget, de az olyan ajánlattal állt elő, amit még ő sem volt képes visszautasítani: beajánlta unokahúgát cselédnek. Az asszony amúgy is elégedetlen volt már Katicával, így kapva kapott az alkalmon.

Fanyar vacsora

Időközben Katica (újból) elszökött hazulról, ezért Vizyné kénytelen volt maga elkészíteni szegényes vacsorájukat. Az étkezésnél folyamatosan sopánkodott férjének eddigi cselédjeik lustaságáról és megbízhatatlanságáról. Irigyelte a ház többi lakóját: Drumát, a fiatal ügyvédet és Movisztert, a beteges orvost, akiknek szerinte olyan jó szolgálóik vannak. Mesélt az új lányról is, de Vizy nem figyelt oda. Őt most nem lehetett kizökkenteni boldogságából, fejében csak a  politikai változások és a régi forradalmi megmozdulások emlékei kavarogtak.

Különböző izgalmak

Másnap reggel Vizyné kilenckor kelt. Legnagyobb megdöbbenésére azonban nem talált otthon senkit. Férje korán elment, az asszony tisztában volt vele, hogy megcsalja őt, de emiatt már nem idegeskedett. Nagy nehezen azon is túltette magát, hogy egyetlen lányát, Piroskát hat évesen elvitte a vörheny. De hol van Katica? A lány csak tíz órakor érkezett, egész éjszaka barátjával, Hack Lajos hajóslegénnyel mulatott. Ezt látva Vizyné visszavonhatatlan döntésre szánta el magát: véglegesen felmondott a cselédnek. Közeledett a búcsú napja, de Ficsor még mindig csak ígérgette az új lány jöttét. Vizyné elkeseredésében felkeresett egy ferencvárosi cselédszerzőt, azonban rögtön visszarettent, mikor tapasztalta a felhozatal minőségét.

Minisztérium és misztérium

Vizy nem sokat törődött a cselédek körüli hercehurcával. Neki sokkal fontosabb feladata volt a minisztériumban: fel kellett elevenítenie régi érdekkapcsolatait. Egyszer azért feleségével együtt elment Ficsorékhoz, s megfenyegette a házmestert, ha nem hozza el nekik a lányt, rendőri beavatkozásért folyamodik. Budapest felszabadítása nem teljesen úgy sikerült, ahogy Vizyék várták: a románok megszállták a fővárost. Egy nap Vizyné már nem bírta tovább, úgy határozott, megnézi majdani cselédjüket. Elment Bartosékhoz, a lány akkori gazdájához, ahol az udvarban elbújva megleste a cselédet, akivel első látásra nagyon meg volt elégedve.

Anna

Augusztus 14-én aztán beállított Ficsor a beajánlott cseléddel. Anna (mert hogy így hívták) 19 éves, középmagas, vékony testalkatú, barnásszőke hajú, kék szemű, félénk, visszahúzódó lány volt. Amíg Ficsor ott volt, ő válaszolgatott a lányhoz feltett kérdésekre. Ezalatt Vizyné elkérte Anna cselédkönyvét, melyben elolvashatta korábbi gazdái róla alkotott véleményét. Bár idegesítette félszeg viselkedése, Vizynének mégis megtetszett a lány. Kérte, hozzák fel Anna batyuját, mely csupán néhány személyes holmit tartalmazott. Közben megérkezett Katica, akit Vizyné gyorsan elbocsátott, mert nem akarta, hogy megfertőzze jellemével utódját. Ezután a házmester távozott, az asszony pedig megmutatta Annának kvártélyát, melyet Katicáéhoz hasonlóan a konyhában rendezett be. Adott neki némi vacsorát, és távozott.

Új seprő jól seper?

Anna azonban nem bírt enni a kapott ételből, mert azt áthatta a zongorában tartott kámfor szaga. Körülnézett szegényes hajlékán, imádkozott, majd lefeküdt aludni. Reggel nagyon korán, fél öt körül kelt, így amikor Vizyék is felébredtek, csodálkozva látták, hogy a lakás már ki van takarítva, és reggelihez van terítve. Nem akartak elhamarkodott kijelentéseket tenni, de később be kellett látniuk, hogy Anna valóban olyan törekvő és szorgalmas, mint hallották róla. Csupán egyszer történt egy kisebb baleset, mikor a lány összetört egy kis babatükröt. Igaz, erre Vizyné nagyon meg is haragudott, tudniillik az ominózus tárgy egykor kislányáé volt. A dorgálást hallva Anna leszaladt Ficsorékhoz, s közölte, ő nem marad itt tovább, mert nem tudja megszokni ezt a házat, de nagybátyja lebeszélte erről az elhamarkodott lépésről.

A tünemény

A rendszerváltás után lehetővé vált, hogy Vizyék visszarendezzék lakásukat a diktatúra előtti állapotokba. Ez annyiból állt, hogy Vizyné Anna segítségével szinte az összes bútort más helyre állította, aminek köszönhetően régi, eldugott s már-már elfeledett használati tárgyak kerültek elő. Végül még egy dolgot szeretett volna tudni. Csapdákat állított Annának, de az ő becsületén nem esett folt, így Vizyné meggyőződhetett róla, hogy a lány nem lop.

Vita a piskótáról, az irgalomról és az egyenlőségről

Mikor végeztek a nagytakarítással, amolyan második házavatót tartottak, melyre meghívták az összes lakót. Eljöttek Drumáék, Moviszterék és Vizy úr tanácsos barátja, Tatár Gábor is családjával. Vizyné büszkén mesélt nekik Annáról, gyakorlatilag hiba nélkülinek tüntette fel. Mikor megkínálta piskótával, Anna visszautasította, mondván nem szereti a piskótát. Vizyné szemében ez is jó tulajdonság volt, de Moviszter felvilágosította, hogy a lány csak azért nem kér piskótát, mert tudja, többet úgy sem ehetne belőle. Ezt követően még sokat vitáztak a szolga-úr kapcsolat milyenségéről és helyességéről.

Legenda

Anna továbbra is szorgalmasan dolgozott. Nem volt torkos, nem igényelt pénzt, nem tartott szeretőket. Egyetlen szenvedélye a munka volt. Még a házat is csak Vizyné kifejezett kérésére hagyta el. Ekkor, kimenője idején felkereste volt gazdája, Bartosék házát. Már mindenfelé híre ment, mindenki róla beszélt, s mikor az emberek találkoztak vele az utcán, mindig megfordultak utána, és megcsodálták.

Jancsi úrfi

Egy szeptemberi reggelen, az előzetes várakozáshoz képest három nappal később megérkezett Patikárius Jancsi, Vizyné unokaöccse. A fiút kezdetben katonai iskolákba járatták, de apja bátyja halála után kivette, és polgári pályára szánta. Vizy megígérte, segít a fiúnak munkát szerezni egy pesti bankban. Mikor Vizyék meglátták, rögtön meggyőződhettek róla, hogy 21 éves kora ellenére még egyáltalán nem komolyodott meg. Hebrencs természetének azonban nagyon jót tett a hivatali munka, valamivel komolyabbá vált. A bankban találkozott régen nem látott jó barátjával, Elekes Józsival, akivel aztán szívesen töltötték együtt szabadidejüket. Ők ketten ideált is választottak maguknak, udvarlásuk tárgya a két Tatár-lány: Ilonka és Margitka lett. Október elején Vizyéket rokonaik Egerbe hívták szüretelni. Jancsi kikísérte őket a pályaudvarra, és elbúcsúzott tőlük.

Vad éjszaka

Bár eredetileg munkába készült, mégis eluralkodott rajta a vágy, hogy kihasználja egyedüllétét, és megkörnyékezze Annát. Ezért rögtön hazament, s megebédelt. Az udvarlásban elég tehetségtelen volt, így délben elszalasztotta az alkalmat. Mivel azonban a bankba menni sem volt kedve, inkább betegnek tettette magát. Este azonban már nem bírta tovább türtőztetni magát. Miután Anna lefeküdt, belopódzott a konyhába, s a lány mellé heveredett. Anna kezdetben tiltakozott, de aztán magával ragadta a szenvedély.

Szerelem

A következő négy nap a szerelem mámorában telt. Jancsi fordított sorrendben járta be az udvarlás útját. Miután teljesen megkapta a lányt a második napon a száját, a harmadik napon a kezét csókolgatta, az utolsó nap pedig már magázta. Végül elhívta barátját, Józsit, akinek mindenáron el akrta újságolni az eseményeket, de csak annyit vallt be, hogy egy Marianne nevű előkelő színésznővel jár. Józsi azonban nem ismerte fel a fiktív hírességben Annát.

Valami nagyon keserű

Másnap megérkeztek Vizyék, akik a történtek ellenére otthon mindent rendben találtak. Ezután Jancsi kerülte Anna társaságát, de a lány egyszer odalépett hozzá, s csak annyit közölt vele: szégyen. Az úrfi rögtön megértette, miről van szó. Végül egy nőgyógyász barátjától szerzett valamilyen port, s megkérte Annát, vegye be. Bár kezdetben nagyon rosszul lett tőle: előbb a látása, majd a hallása ment el, végül szerencsésen elmúlt a baj. Mikor aztán Jancsi számára egyre kínosabb lett az ottlakás, elhatározta, hogy elköltözik. Talált is magának új otthont, ahova Anna vitte utána cuccait. A fiú egy zacskó gesztenyével hálálta meg kedvességét, s a lány ekkor döbbent rá, hogy Jancsi nem haragszik rá.

Tél

Anna jókedvű volt, még énekelt is néha. Egyszer azonban csúnyán elvágta az ujját. Moviszter meggyógyította. Ezalatt összebarátkozott Etellel és Stefivel, Moviszterék és Drumáék cselédjeivel. Közben beköszöntött a tél, egyre hidegebb lett. Vizyék kályháival rengeteg baj volt. Egyszer átjött Báthory Árpád, a szomszéd házban lakó kéményseprő, aki rendbe tette a rakoncátlankodó masinákat. Aztán a férfi máskor is beköszönt, s arra panaszkodott, hogy felesége halála óta nincs asszony a háznál, aki nevelné 14 éves lányát. Anna ez ügyben gondolkodási időt kért. Karácsonyra Vizyék megajándékozták egymást. Anna Katica korábbi lélekmelegítőjét kapta.

Anyag, szellem, lélek

Január 6-án, egy politikai vacsoráról hazajövet Vizyék lakásukban találták Báthoryt. Ekkor tudták meg, hogy a kéményseprő megkérte a lány kezét. Nem sokkal ezután Anna egyszercsak minden kertelés nélkül közölte, hogy felmond, mert feleségül megy Báthoryhoz. Vizyné kétségbeesett. Mindent bevetett, hisztérikus rohamokat produkált, betegnek tettette magát, csak hogy Anna megmásítsa döntését. Végül a lelki terror eredményre vezetett: a lány megtört, s maradt.

Farsang

Februárban Józsi levelet kapott Jancsiról, mely barátja halálhírét tudatta. Csak később jött rá, hogy a levelet maga Jancsi küldte, s az tulajdonképpen egy meghívó törzshelyükre, a Club des Parisiens-ba. Az álarcsobál előtt Jancsi – nőnek öltözve – még szüleit is meglátogatta, majd a klubba hajtatott. A farsang nem sikerült túl jól, a meghívottak közül sokan nem jöttek el, nem figyeltek különösebben rá, ráadásul az ünnepség egy csomó pénzbe került. Távozóban a városban Jancsi utcalányokkal találkozott, s hagyta, hogy egyikük be is csalogassa szobájába.

A rémület

Hosszú várakozás után Vizy Kornélt helyettes államtitkárrá léptették elő. A nagy esemény tiszteletére Vizyék úgy határoztak, estélyt adnak, amelyre meghívják minden jótevőjüket. Erre az alkalomra az egész házat átalakították, Ficsorék, Moviszterék és Drumáék szívesen segédkeztek cselédjeikkel együtt. A mulatság nagyon jól sikerült, a vendégek hajnali háromkor hagyták el az épületet. Vizyné annyira fáradt volt, hogy azonnal ágynak esett, de előbb meghagyta Annának, hogy ő is feküdjön le, majd reggel kitakarít. A lány azonban másként cselekedett. Elkezdett enni, majd előkerítette a konyhakést, s belopódzott gazdái hálószobájába. Leült Vizyné ágyára, majd mikor az asszony felocsúdott, egy gyors mozdulattal szíven szúrta. Kiáltására férje is felébredt, s mindenre elszántan vetette magát Annára. Hosszú dulakodás kezdődött, végül a lány több késszúrással végzett vele. Mikor Anna belátta tettét, lerogyott a heverőre, és elaludt. Délután kettőig senki sem figyelt fel a szokatlan némaságra, akkor viszont már rendőrt hívtak. Szűcs Antal őrmester vezetésével feltörték az ajtót. A lakásban Annát találták, a hálószobában pedig két vérbe fagyott holttest hevert. A lány rögtön beismerte bűnösségét, bár azt nem tudta megmondani, miért is tette azt. Annát elszállították, majd kis idő múlva Ficsorékat is, mert bűnrészesség gyanúja lépett fel. Az egész ház a történtekről beszélt. Még Katica is megjelent, jó cselédhez illően visszajött megsiratni régi gazdáit.

Miért…?

A börtönben Anna beismert mindent. Az ügyet igyekeztek a lehető legnagyobb gonddal tisztázni, mivel időközben felmerültek esetleges politikai indíttatások is. A tárgyalásra, amit novemberben tartottak, hivatalból rendeltek a lány mellé védőügyvédet. Az, mivel ez volt első komoly tárgyalása, rendkívül körültekintően készült fel az esetből. Először Annával nagy nehezen, a bíró segítségével nyilvánosan is elmondatták a történteket, majd a vádirat felolvasása után következtek a tanúk. Druma Szilárd mélyen elítélte Anna cselekedetét, s nem zárta ki az összeesküvés lehetőségét sem. Szűcs Antal helyszíni tapasztalatait ismertette, majd Moviszterné következett, aki rendkívül csodálkozott a történteken. Ficsorék, hogy magukat védjék, minden rosszat összehordtak Annáról. (Sikeresen, őket ugyanis felmentették.) Egyedül Moviszter Miklós volt, aki Vizyéket hibáztatta, szerinte durván, embertelenül bántak a lánnyal, s ez vezetett a tragédiához. Etel és Stefi dicsérték Annát és gazdáikat is. A tényleges vitát az ügyvéd igencsak hosszúra nyúlt védőbeszéde zárta. Háromnegyed óra múlva megszületett az ítélet: Édes Annát bűnösnek találták, és 15 évi fegyházbüntetésre ítélték. Ennek végrehajtására a márianosztrai fegyintézetben került sor.

Párbeszéd egy zöld kerítéses ház előtt

Epilógus. 1922-et írtak. A néhai Vizy Kornél háza külsőleg nem változott. Az épületet Patikárius Ferenc örökölte, aki Ficsorék elköltözése után bérbeadta azt az új gondnoknak, Drumának. Ő Vizyék lakásában ügyvédi irodát üzemeltetett. Moviszter is élt még, dacára igencsak előrehaladott cukorbetegségének. Egyik délután Tatár Gábor két kortesével sétált a Tábor utcában. Megálltak egy zöld kerítéses ház előtt, ahol a hírlapírót, Kosztolányi Dezsőt és családját vélték felfedezni. Barátian elvitatkozgattak azon, a könyv írója, vajon melyik politikai oldallal szimpatizál, majd továbbsétáltak.

KOSZTOLÁNYI DEZSŐ: Édes Anna
(1926)

Tragikus az ember, úgy látja Kosztolányi, de aki tudja ezt, s akiben ezért él szenvedő és véges életidejű, tragikusságra ítélt társai iránt a részvét, szeretet és szolidaritás, az segíthet e véges létezésen belül kibontakoztatni önmagából s minden emberből, amit csak lehet.

(NÉMETH G. BÉLA)

A regényt a Nyugat közölte 1926. július 1-jétől folytatásokban, miután Kosztolányi Dezső a szerkesztőknek, Osvát Ernőnek és Gellért Oszkárnak egy napon reggeltől estig tartó felolvasás után bemutatta, méghozzá – mint Gellért Oszkár írja visszaemlékezéseiben – harsányan és elfúlva, olykor-olykor a zokogással küzdve”, ki-kifutva a szobából, hogy lecsillapodjék, a hallgatók pedig szótlanul és meghatottan várták” a felolvasás folytatását.

Az Édes Anna egyértelmű kritikai és közönségsikere oldotta azt a feszült és ellenséges légkört, mely az írót a húszas években körülvette. A jobboldali sajtó támadta Kosztolányit az őszirózsás forradalom és a Tanácsköztársaság idején vállalt (egyébként csekély) szerepe miatt, a baloldali értelmiség a múlt megtagadásáért bírálta, amiért az Új Nemzedék című újság Pardon rovatában utólag ironikusan írt a kommünről.

A regény több mint két év eseményeit öleli föl. 1919. július 31-én kezdődik a történet és 1921 őszén zárul. A címszereplő késleltetve jelenik meg a műben, 1919. augusztus 14-én lép szolgálatba Édes Anna Vizyéknél, s a kettős gyilkosságot a következő év május 28-ról 29-re virradó éjszaka követi el. Anna és a Vizy család sorsának hátterében a huszadik századi magyar történelem tragikus fordulatai állnak: a Tanácsköztársaság utolsó napja, Budapest román megszállása, Horthy bevonulása, a trianoni békeszerződés aláírása.

Az Édes Anna – mint minden nagy formátumú műalkotás – sokféle jelentésréteget, értelmezési lehetőséget foglal magába. A regénnyel kapcsolatos legfőbb olvasói dilemmát Németh László fogalmazta meg: de szabad-e ennyire [+] elhallgatni az összeadást s egyszerre az összeggel robbanni ki?” Vajon eléggé motivált és indokolt-e Anna szörnyű tette, a regény fejezetcímeként is szereplő kérdést feltéve: Miért” következik be a gyilkosság?

Kosztolányi világ- és emberképének legfontosabb jellemzője, hogy az élet megfejthetetlenül titokzatos sokszínűségét, az ember megismételhetetlen egyediségét vallja. Az író minden olyan eszmét és gondolatot elvet, amelyik leegyszerűsítő magyarázatra törekszik, amelyik egyetlen okkal magyarázza a sokszínű világot és az emberi életet. Édes Anna tettével kapcsolatban a bíróság elnöke fejt ki hasonló gondolatot: Tudta, hogy egy tettet nem lehet megmagyarázni se egy okkal, se többel, hanem minden tett mögött ott az egész ember, a teljes életével, melyet az igazságszolgáltatás nem fejthet föl” (Miért+?). A regényben az elbeszélőtől az összes szereplőig mindenkinek nyilatkozni kell Édes Anna gyilkosságáról, s az értelmezés és válasz felelőssége alól az olvasó sem vonhatja ki magát. Az értelmezési lehetőségek felmutatása talán közelebb visz a rejtély megfejtéséhez.

Az úr-cseléd viszonyt, mint a társadalmi igazságtalanság témáját és jelképét a naturalizmus hozta be az irodalomba. Az elnyomó és elnyomott hagyományos szerepéhez többnyire erkölcsi tulajdonságok is társulnak: megalázottságában a cseléd a tisztaság és jóság megtestesítője. A szociális-társadalmi háttér és motiváció az Édes Annában is jelen van. A Balaton vidékéről a fővárosba felkerült lány szerény fizetésért dolgozik Vizyéknél. Az első találkozáskor lezajló párbeszéd, a cselédkönyv szenvtelen adatai (termete, fogai, különös ismertetőjele) a rabszolgavásárra emlékeztetnek. Moviszter doktor a bírósági tárgyaláson arról beszél, hogy Annával gépként bántak, nem tekintették embernek. Ahogy Vizyné körbevezeti Annát a lakásban és kiosztja a napi feladatokat, a külön vacsora, a konyhai fekhely, az elvétetett gyerek az orvos szavait igazolják. Fölerősíti a szociális ellentétet az is, hogy a kommün torz egyenlőségelve után újra a merev társadalmi hierarchia és berendezkedés kerül előtérbe.

Kosztolányi azonban túl is lép a hagyományos úr-cseléd viszony ábrázolásán. Fölmutatja, hogy nem csak Anna kiszolgáltatottja a méltóságos úréknak, hanem a függés kölcsönös. Vizyné állandóan attól retteg, hogy elveszíti Annát. Az tagadhatatlan, hogy most inkább rab volt, mint bármelyik cselédje mellett. Egyelőre nem mozdulhatott mellőle.” (A tünemény) A kettejük közti kapcsolat és kötődés, melyet a gyilkossági jelenet is példáz (Vizyné a halála pillanatában szinte magához öleli Annát), nem szabad emberek döntésén és választásán alapul. A függésben elvesztik szabadságukat, s ez mindkettőjük személyiségét eltorzítja. A közös vonást hangsúlyozza az a tény is, hogy elvesztették gyermeküket. Vizyné tartalmatlan és üres életét a cselédlány tölti ki, belebetegszik abba a lehetőségbe, hogy Anna elhagyja. Anna valóban megfelel az elvárásoknak: tökéletes cseléd. Moviszter jellemzése, miszerint gépként bántak vele, nemcsak a lelketlen bánásmódra utal, mellyel megalázták a lányt, hanem a címszereplő viselkedésére is. Érzéseit a kettős gyilkosságig szinte kikapcsolta, tökéletesen dolgozott. Mint valami halk automata mozgott ide-oda. Mint egy gép, gondolták, mint egy gép.” (Vita a piskótáról, az irgalomról és az egyenlőségről) Az emberi természet azonban nem végletes, nem tökéletes, hanem az állandó változások között formálódik. Az emberi személyiség sokszínűségére és a végletesség veszélyére Moviszter doktor figyelmeztet: Higgye el: nem is olyan jó az a nagyon jó cseléd. Legyen olyan, mint a többi: jó is meg rossz is” (Anyag, szellem, lélek). Anna lemond a választás és változtatás jogáról és lehetőségéről, ottmarad Vizyéknél. Patikárius Jancsival való kapcsolatában is természetesnek veszi, hogy az úrfi el akarja csábítani, s nem érti Jancsi tétovázását. Hallott már róla, hogy ez természetes. Kettejük közül a fiatalember a megilletődöttebb, s Anna az, aki végül is magához vonja az úrfit. A lány tisztában van a cselédszereppel. Szó nélkül veszi be a magzatelhajtó porokat, ám a gyilkosság egyik közvetlen indítéka éppen Jancsi és Moviszterné flörtje.

A szegény-gazdag ellentét bár motiválja Édes Anna tettét, és határozott hátteret rajzol a történet mögé, nem teljes válasz a miért?” kérdésére. Az emberi lényegen a társadalmi rendszer megváltoztatása nem módosít. A regény kurzusváltás időszakában játszódik, a vörösből” a fehérbe” való átmenetkor. Legfeljebb a szerepek, a ruha,

a beosztás, az állás, a modor cserélődnek. Ficsor házmester újra szolgálatkész lesz, Viatorisz, a boltos újra köszön a vevőknek, Vizyné Anna megjelenésekor leveti régi, lila pongyoláját, melyben a kommün idején szokott kijárni az utcára, hogy proletárasszonynak tekintsék”, és a szekrénye előtt magára kapta fehér pongyoláját, pezsgőszín harisnyáját, barna félcipőjét” (Anna). Az emberi kapcsolatok természetrajzát, az emberi minőséget a társadalmi fordulatok nem érintik.

A szegénység-gazdagság ellentéte nem csupán szociális jellegű, hanem nyelvi is. Anna képtelen önmagát kifejezni. A Vizyéknél történő bemutatkozáskor Ficsor közvetíti érzéseit, a bírósági tárgyaláson az elnök fordítja le emberi beszédre Anna hallgatását: Azt érezte, hogy haragszik rájuk, agyát hirtelenül elborította a vér, nem bírt uralkodni magán, eszébe jutott talán, hogy egyszer az asszony megszidta, bosszút akart állni” (Miért+?). Anna ábrázolásánál Kosztolányi nyelvszemlélete Wittgenstein és Heidegger nyelvfilozófiai tételével mutat rokonságot, mely szerint a tudat határa a nyelv határával azonos. Kosztolányi azonban túl is lép e tanításon, és éppen a nyelv segítségével ábrázolja a nyelvi képesség beszűkülését, a szó erejével fejezi ki a kimondhatatlant. Anna nyelvi szegénységével, artikulációra való képtelenségével áll szemben a többi szereplő locsogása. A probléma fontosságát jelzi, hogy az első és utolsó fejezet, mely keretbe foglalja a regényt, azt példázza, hogy az emberi élet titkát, a megfejthetetlent beszélik szét, s a szavak tengerében elvész a lényeg. Legalább a Krisztinában ezt beszélték” – olvashatjuk Kun Béla menekülésével kapcsolatban,

a zárófejezetben pedig Druma és két kortese ad egyértelmű” választ a Koszlolányi-jelenségre. A köznapi kommunikáció értelmetlenségét jelzi az a visszatérő motívum is, hogy gyakran valami külső zaj nyomja el a beszélgetést: zajforrássá silányul az emberi szó. De amit mondott, azt már nem lehetett hallani” (Párbeszéd egy zöldkerítéses ház előtt).

Nyelvi kifejezőképesség híján Anna elsősorban érzékszerveire hagyatkozik. A világtól való idegenségét jelzi, hogy Mikor ide belépett, a gyomra egyszerre fölémelyedett, olyan rosszullét fogta el, hogy azt hitte, azonnal összerogy. Valami kimondhatatlan büdösséget érzett, mint a patikában, éles hideg szagot, mely egyre jobban facsarta az orrát, kavarta belét” (Anna). Nem tudott enni, és Akármit csinált, nem bírta megszokni ezt a helyet. Szaglása, mely éles volt, mint a kutyáé, tiltakozott ellene” (Anna). Amikor bevette Patikárius Jancsi porait, csak végtelen keserű ízt érzett: És csak azután lett igazán keserű, mikor már bement és ledőlt az ágyára. Marta szájpadlását, égette nyeldeklőjét az a büdös keserűség. Csak a méreg lehet ilyen keserű” (Valami nagyon keserű). Reggel felébredve nem lát semmit, körös-körül fekete volt a világ: megvakult” (Valami nagyon keserű).

Az Édes Annában a történelem, a társadalom és az emberi viszonyok kuszáltsága a tárgyak szintjén is jelentkezik. Az áttekinthetetlen zűrzavar leírásával indul a regény. Vizynét – Annát várva – bántotta, hogy zsíros tányérok még ott maradtak a középen a rízsfelfújt mellett, meg hogy a porcukorszelencén a legyek dőzsöltek. Szeretett volna egy kis rendet teremteni” (Anna). Anna úgy érezte, ellenséges tárgyak veszik körül:

Maguk a bútorok is valami mérhetetlen rémülettel töltötték meg” (Anna). Az idegenkedés miatt föl is akar mondani, de mégis marad. Sőt, a nagytakarítás révén úgy tűnik, úrrá is lesz a káoszon. De mindez csak időleges. A fogadást követően a rendetlenség, az ételmaradékok futurista” látványa a meghatározó. A tárgyak újra föllázadnak Anna ellen, kikerülhetetlenné téve ezzel a lány gyilkosságba torkolló lázadását is. A Vizy-ház káosza csupán jelképezi a világ emberidegenségét: így kap jelképes értelmet Anna születésének dátuma: 1900. A címszereplő sorsa a huszadik századot jelképezi, melyből hiányzik a harmónia és a humánum, de jelen van elfojtva vagy felszínre törve az erőszak, a brutalitás, az embertelenség.

Édes Anna alakja, tettének motivációja rokonságot mutat a freudi mélylélektan elfojtás-kitörés tanával. E szerint a sok apró és észrevehetetlen  megaláztatás robban ki látszólag értelmetlenül a bál éjszakáján, a címszereplő részeg kimerültségében”. Kosztolányi ábrázolásmódja sokban azonosítható a freudi felfogással. De éppen a sokszínű személyiségről vallott nézete mond ellent annak, hogy az Édes Annát a pszichoanalízis példaregényének tartsuk. Az elbeszélő maga is ironikusan szól az ambiciózus védőügyvédről, aki Pierre Janet lélektani tanulmányából citál idézeteket Anna tettének indoklására. Ha mélylélektanról beszélhetünk, akkor inkább Ferenczi Sándor a kriminológia és a pszichoanalízis kapcsolatát vizsgáló műve áll közel Kosztolányi felfogásához: A bűntettesek tudatos bemondása és a bűncselekmények ténykörülményének még oly beható megállapítása sem fogja soha kielégítő magyarázatát adni annak, miért kellett annak az egyénnek az adott helyzetben azt a cselekedetet elkövetnie. A külső körülmények a tettet igen sokszor egyáltalán nem indokolják; a tettes pedig

- ha őszinte – be kell hogy vallja, hogy tulajdonképpen maga se tudja, hogy mi vitte rá a tett elkövetésére; legtöbbször azonban nem őszinte még önmagával szemben sem és utólagosan keres és talál magyarázatokat alapjában értelmetlen és lelkileg indokolatlannak látszó viselkedésére, vagyis racionalizálja azt, ami irracionális.” Ezt a racionalizálási feladatot végzik el, Anna helyett is, a tanúk a bírósági tárgyaláson. Druma Szilárd szerint a lány egész éjjel a kést kereste, s a bűntett politikai hátterét hangsúlyozza, Ficsor szerint már régóta készülődött a tettre, Ficsorné szerint rossz lány volt. Csak Moviszter áll ki Anna mellett.

Moviszter központi szerepet játszik a műben. Bár véleménye egy az Anna tettét megítélő sokféle vélemény közül, felfogása alapvető vonásokban Kosztolányi kései verseinek világképét tükrözi. Ezért szokták az író szócsövének is tekinteni. Az orvos különös figura. Betegebb volt, mint akármelyik páciense”, fiatalon Berlinben az egyetemen tanársegéd és szívspecialista volt, itthon a közkórházakban és a munkásbiztosítóknál dolgozott, felesége állandóan megcsalta. Sztoikus nyugalommal igyekezett távol tartani magától a világot, őrizni függetlenségét. Lelkében azonban ott élt

a részvét minden megalázott és megszomorított embertársa iránt: Nem tartozott se hozzájuk, se másokhoz, mert nem volt se burzsoá, se kommunista, egy párt tagja sem, de tagja annak az emberi közösségnek, mely magában foglalja az egész világot, minden lelket, aki él és élt valaha, eleveneket és holtakat” (Miért+?).

Hogyan lehetünk úrrá a világ, a történelem káoszán, a személyiség ellentmondásain, az emberi kapcsolatok zűrzavarán? Moviszter az irgalom, a keresztény szeretet és alázat fontosságát hirdeti. Elveti a nagy és fellengzős eszméket, melyek szentesítik

a bűnt, az erkölcstelenséget és brutalitást. Tudja, hogy a világ nem a tökéletesség színtere, s vallja, hogy az eszmény, Krisztus országa a lélekben van.

A könyörület, a szeretet, az irgalom a legfőbb érték az Édes Annában. Ezt jelzi az is, hogy Kosztolányi latin nyelvű halotti szöveget illesztett a regény elé mottóként. Az egyetemes nyelven megfogalmazott ima könyörgés a cselédlányért, az áldozatokért, a szereplőkért, valamennyiünkért.

A regényt 1958-ban Fábri Zoltán filmesítette meg. Anna szerepét Törőcsik Mari játszotta.